A Szaturnusz a Naprendszerben a második legnagyobb bolygó. A Naptól számított ötödik helyet tudhatja magáénak, és akár szabad szemmel is látható a Földről.

Különlegessége, hogy jégből és különféle törmelékekből álló gyűrűrendszerrel rendelkezik, és legalább 62 hold is társul a bolygóhoz. A legnagyobb holdat Titán névre keresztelték, ráadásul ez az egyetlen hold tudomásunk szerint, amely a Naprendszerben légkörrel rendelkezik. De vajon miért marad egyben a Szaturnusz körüli gyűrű?

A titok a holdakban rejlik

A kérdésre sokáig keresték a választ, és a csillagászok harminc éven át azt hitték, hogy ez csak a Janus nevű holdjának köszönhető. Miként azonban a NASA az óta megsemmisült, Cassini űrszondája is bebizonyította, ennél komplexebb erők hatnak a gyűrűkre, melyek hiányában azok egyre inkább szétterjednének, majd egyszerűen eltűnnének a világűrben.

Miként a legfrissebb adatok is alátámasztják, a bolygó több holdjának együttműködése eredményeként marad egyben a gyűrű. Így a Pan, az Atlas, a Pandora, a Prometheus, a Mimas, a Janus és az Epimetheus névre keresztelt holdjai gondoskodnak arról, hogy a bolygó körüli gyűrűk ilyen látványosan egyben maradjanak.

Galileitől a Cassini űrszondáig

A Szaturnusz gyűrűi egyébként körülbelül 400 ezer kilométer szélesek. Ez a távolság annyi, mint a Föld és a Hold közötti táv. A gyűrűk száma 500 és 1000 között mozog, bár azok kialakulása még nagyrészt mindig ismeretlen a tudósok számára. Azt azonban már sikerült megállapítani, hogy a holdak gravitációs hatásának köszönhetően maradnak egyben a gyűrűk.

Galilei fedezte fel egyébként a bolygó sajátosságait, bár 1610-ben még nem tudta, miről is van szó. Idővel kiderült, hogy főként kőzetekből, jégrészecskékből, vas-oxidból állnak a gyűrűk. A kőzetek mérete egy apró porszemtől akár egy busz méretéig terjedhetnek. A gyűrűkben egyébként rések is láthatóak. A Cassini űrszonda azt is felfedezte, hogy a Szaturnusz gyűrűi saját légkörrel rendelkeznek, ami nem másból jön létre, mint a légkör molekuláris oxigénjéből és a gyűrűkben levő jég összjátékából.

A világűr még számtalan izgalmas információt rejt magában, és a korszerű technológiáknak köszönhetően már sikerülhet űrszondákat küldeni olyan távoli pontokra, amelyek felfedezése még az emberi szem számára kevésbé lehetséges. A Szaturnusz gyűrűi és azok működése még kétségkívül tartogatnak ismeretlent számunkra, de az űrkutatás folyamatosan azon van, hogy minél részletesebben feltérképezhetőek legyenek számunkra a Naprendszer távoli bolygói is.